Besötétedett. Hirtelen hullott le az éjszaka sötétsége, hiába is volt nyár. A napközben is folyton fújó délnyugati szél megadásra késztette a Napot és győzött. Csak tolta, tolta mega előtt a páradús levegőt, s bár már régen besötétedett, de az égi áldás csak nem akart megérkezni.

A csillagok eltűntek az égről, ahogyan a felhők lassan, komótosan, de biztosan elnyelték őket, a Holdnak nyoma is alig látszott, ahogyan visszaszoritották a nyugati égboltról.

Mély dörgések, morgások zaját hozza a szél. Hosszan elnyúlva, mint egy óriás gyomrának a korgása, de "ez úgyis elkerül minket!"

Az első vakuvillanásokra azonban a kutyák vonyitása is enyhül, majd végleg visszahúzodnak. Bevackolnak.
Egyre gyorsabban, szaporábban ismétlődnek a villanások és a dörgések, a szél ereje mintha erősödne, de nem hideg, hanem meleg levegőt tol maga előtt.

Az elsőként érkező esőcseppek hatalmas foltot hagyva terülnek szét a betonon. Fojtogató szagukat csak pár perc múlva nyomja el egy kellemesebb illat: ahogyan a friss égi áldás illata keveredik a tikkadt fű szagával.

Egyre több és több, egyre szaporább és szaporább esőcseppek boritanak mindent. {"Nyári zápor lesz, nem több 30-40 percnél, aztán megy is tovább"}

Egyszer csak furcsa nesz hallatszik. A zaj egy zár kattanását jelzi. Fordul a kulcs. Kattan. Nyilik az ajtó. Nyikorog.
A szélfogó felől egy lépés hallatszik. Aztán még egy, még egy. Apró, női lépések, papucs nélkül, mezitláb.

Egy óriási villámlás megvilágitja a sötét körvonalakat: egy kék, vagy inkább fekete hálóinges alak közeledik a kert közepe felé. Közepes termetű, harmincas hölgy, vörös, hosszú haja kibontva, szemeiben álmosságnak nyoma sincsen. Az arcán, a szemében valami földöntúli várakozás csillog. Mintha csak erre várt volna, vagy boszorkányos képességeivel Ő maga idézte volna elő ezt az egész földindulást, égszakadást.

Tovább lépdel a homályban, elhalad az óriási fenyőfa alatt, tovább, tovább a tuják felé. Hálóinge a sötétség ellenére is áttetsző, ahogyan a sűrűsödő esőcseppek nedvesitik. Izgató vonalai áttetszenek a vékony anyagon, már teljesen a lüktető testhez tapadnak. Újabb, még vakitóbb villámlás világitja meg, abban a pillanatban, amint éppen megszabadul a hálóingtől. Leejti csak, ügyet sem vetve rá, s a hosszú fényárban kiviláglik egy pillanatra teste. Teljes meztelenségével és korának minden kivánatosságával...

Ázott, vörös haja arcába borul, de szinte szikrát szórnak vaditó, sötét szemei. Húsos, csókra ingerlő és csókravágyó ajkai varázsigéket mormolnak az éjszakába, további villámlásokra és mennydörgésekre késztetve-kényszeritve az eget.
Karjait széttárja, felnéz az égre, arcát, testét beboritják, simogatják, csókolják az esőcseppek. Apró puszikkal boritják be a hűvös szélben hegyesedő, izgatott mellbimbóit. Ellepik feszes hasát, a köldök alatt domborodó apró zsirpárnákat és cuppanak rajta. Feszes, csupasz fenekére patakként folynak le hátáról, gerincéről.
Telt, nőies csipőjén egy pillantra megakadnak, majd egy gyors zuhanással zúdulnak Vénusz-dombja felé, hogy fanszőrzete egy pillanatra megállitsa a cseppeket, majd egy lökéssel új útra küldje őket belső combjának erős izmos inain át, napbarnitott térde, vádlija, bokája felé. Hogy aztán elérjék céljukat, s a fűben nyerjenek nyugodalmat.

Végül teljesen megadja magát az elemi erőknek.
Elcsuklik, összeesik a füvön.

Testére fűszálak tapadnak, csókolják, habzsolják. Odaragadnak minden hajlatára; hónaljára, csipőjére, feszes combjára és fenekének legapróbb pontjára. Karjának dolgos izmai szinte lökik vissza az esőcseppeket. Teste tűzforró az izgatottságtól, a várakozástól, az élvezet érkezésétől, a lezúduló görgeteg sem tudja lehúteni; gőzölög, párolog minden porcikája, amit csak elér az eső. Kebleinek legékesebbje a hidegtől bár az ég felé fordul, mégis a forróságot sugallja, ágyékánál nem lehet megállapitani, hogy mi az amit az eső okozott, s mi az ami belülről jött. Mert a vágy, a Vágy is érkezik..., rohan..., tombol..., száguld..., száguld..., a zsigerein át; az égi áldás a hentergő alakot forgatja s egyik keze eltéved, éppen a szemérméhez, s néhány érintés után...A villámok, mint égi kezek izgatják, a dörgések, mint pokoli zajok morja borzongatják a testét, s a beteljesülést a lucsogó vizcseppek adják; kezével tovább, tovább, tovább, tovább simitva testén, a villanó fényben gyönyörtől telt, vonagló, érzéki arcán a sikitó mosoly tűnik fel...percekig aléltan, hánykolódva, még egy-egy vonaglással... lassan...

A szél új csatamezót keres csapatainak, elvonul. Ő azonban ottmarad. Legyőzötten, de győztesen, az égtől adott Égi boldogsággal, gőzölgő, meztelen testtel, keze még fanszőrén, elpilladve, arcába csapódott vörös hajával, a csendben; s tiszta szivvel emelkednek kielégültséggel teli keblei az ég felé, ahogyan szivja tüdeje a friss föld- és esőszagot.



Ha szeretnél még több szextörténetet olvasni, kattints ide!

Egész nap nagyon izgatott volt. Nem is csoda, hisz ez volt élete első meghallgatása. Mint a legtöbb kisgyermek, ő is álmodozott arról, hogy egyszer híres színész lesz, de soha nem gondolta volna, hogy ez az álom valóra válik. Főleg azt...

A történet ott kezdődik, hogy szakközépben nagyon rosszul ment a matek, és állandóan bukásra álltam belőle. Egyik osztálytársam aki már általánosban osztálytársam volt mondta, hogy őt korepetálja a volt alsós tanárnőnk. Mondta ...

Fiatal párocska vagyunk, Én és a mennyasszonyom. Nem panaszkodhatom semmire. Én végzős vagyok, ő negyedéves, a szüleimnél lakunk az emeleten még, mert még nem engedhetjük meg magunknak a saját lakást az egyetem mellett keresett jövede...

A történet egyetemista koromban történt, amikor a vegyes kollégium nap, mint nap ontotta a szebbnél-szebb lányok mosolyát, csókját, szeméremük legszebb titkát.
Gyönyörû lányok között éltük napjainkat szabadok voltuk, akár...

Niki egy 20 éves, középmagas, barna hajú-szemű lány. Pár hónappal ezelött egy teljesen átlagos lány volt, szerény és visszafogott. Soha nem volt szerencséje a pasiknál. A férfiak vagy kihasználták, vagy levegőnek nézték, akivel �...